Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Forma1 eredete

2012.06.23

 Honnan kapta a nevét a Forma-1?

A második világháború az egyik napról a másikra megszakította az autóversenyek sorát. Csak 1945-ben merte néhány korábbi autóversenyző előhozni rejtekéből a megmaradt versenyautókat, hogy nekilássanak a helyreállításának. 1945 szeptemberében a legkülönfélébb teljesítményű versenyautók igencsak tarka egyvelege áll a pározsi Bois de Boulogne parkban megrendezett háború utáni első autóverseny rajtvonalára.A FIA, a Nemzetközi Autószövetség az autósportra világszerte érvényes szabályokat állított össze. A versenyeken kizárólag 1500 köbcentis, kompresszoros motorral ellátott autókkal lehet indulni. Kezdetben megengedett volt 4500 köbcentis szívómotorok alkalmazása is. Ez volt a FIA egyes számú szabálya, s ezért kezdték el a 1,5 literes formulát Forma-1 néven emlegetni.

Az ezüst nyíl legendája

1934-ben ?animalgraffitik" lepték el London úttesteit, a megnövekedett gyalogosforgalom miatt - a világon elsőként - zebrákat festettek fel az úttestekre. Ez idő tájt a Grand Prix-versenyek rendezőinek egyre több fejfájást okozott a versenykocsik növekvő teljesítménye, melyek már jóval átlépték a biztonságosan kezelhető mértéket. Ezért új szabályt hoztak, amely többek között kimondta, hogy a járművek maximális súlya csak 750 kg lehet.

A Mercedes-team vezetője Hans Nibel és csapata alig tíz hónap alatt építette meg a 314 lóerős ?W25-öst". Számtalan könnyűfémötvözetet használtak, hogy a kocsi súlyát az előírt határ alá szoríthassák. A nürburgringi verseny előtti mérlegeléskor azonban kiderült, hogy a Mercedes még mindig egy kilogrammal súlyosabb a kelleténél.

Hogyan fordulhatott ez elő? - kérdezte Manfred von Brauchitsch, a cég versenyzője. - Valamit ki kell találnunk, különben lekopik rólunk a lakk" (vagyis a jó hír). Brauchitsch megjegyzésére Alfred Neubauer csapatfőnök a kocsiról azonnal levakartatta az összes festéket, egészen a puszta fémig: így született meg a híres alumínium színű ?Ezüst Nyíl".

Ezzel kezdetét vette a német autósport egyik legtermékenyebb korszaka. 1935-ben a tíz legnagyobb nemzetközi versenyből kilencet W25-össel nyertek meg, amelynek csúcssebessége elérte a 290 km/h sebességet. Erejére jellemző volt, hogy kerekeit még 240 km/h-nál, a legmagasabb sebességi fokozatban is ki lehetett pörgetni. 

 

  

                                                                          A legendás Ezüstnyíl

1934-ben a Nürburgring versenyen a Mercedes új versenyautó-típussal akart rajthoz állni. A verseny előestéjén derült ki, hogy a kocsi két kilóval súlyosabb a megengedettnél. Kifúrták a fék és a gázpedált, de ezzel nemlehetett kimoly súlycsökkentést elérni. Ekkor Alfred Neubauernek, a Mercedes sportigazgatójának az ötlete alapján nekiláttak a fehér lakkréteg eltávolításának. Egész éjjel spatulyákkal kaparták a bevonatot, ami alól napvilágra került az aluminium karosszéria csillogó ezüdt színe. Miután sikerült lecsökkenteni a versenyautó súlyát az előírt 750 kilogrammra, Mamfred von Brauchitsch megnyerte a versenyt. A Mercedes versenyautóit pedig mindmáig az ezüst megkülönböztető színe jellemzi.

 

Az első autóversenyek

Az ország úti versenyek mindig is népszerűek voltak, a növekvő sebesség azonban egyre nagyobb veszéllyel fenyegette az autó vezetőit, és a nézők testi épségét is. Már 1906-ban elérték a 100 km/óra sebességet. 1907-ben nyitották meg London közelében az első gépkocsik számára épített, Motodrom elnevezésű versenypályát: a Brooklands-i Ovál két meredek kanyarjában hihetetlen sebességet sikerült elérni. A körrekord 1908-ban már 195,57km/óra volt. Két évvel később hasonló pályát építettek az Egyesült Államok középnyugati vidékén: Indianapolisban. A húszas években készültek el a versenypályák Monzában, SpaFrancorchamps-ban és a Nürburgringen. Ezek mind a mai napig otthont adnak a Forma-1-es futamoknak.

Az ötvenes évek

 Az olaszok évtizede

Úriemberek sportja

Juan-Manuel Fangio 1956-ban negyedik világbajnoki címét mindenekelőtt csapattársainak és a Forma-1 akkiro szabályzatának köszönhette, amely engedélyezte a verseny közbeni kocsi cserét is. Az idény első versenyén Argentínában Fangion Ferrarija defekt miatt leállt, ekkor átült Luigi Musso autójába-és megnyerte a futamot. Ugyanez játszódott le a Monacói Nagydíjon: második helyének és ezzel címnyerési esélyeinek a megörzése érdekében meghibásodott kocsijából Fangio ismét egy másik ferrariba ült át, ezúttal az angol Peter Collins helyére. Ez a versenyszabályzet annyiban tisztességes volt, hogy Musso és Collins a fair play szellemében és hozzáállásuk alapján ugyanannyi pontot kaotak, mint Fangiro.

 

Lola

1962 és 1997 között sokszor megjelent a Grand Prix rajtlistákon a Lola márkanév. A sportkocsi-gyártó Eric Broadley által1957-ben alapított csapat valódi áttörése azonban soha nem sikerült. A Lola legjobb helyezését a megjelenését követő első évadban, 1962-ben érte el.  A Lola-Climax Mk4 típussal pedig a negyedik helyet érték el a konstruktőrök rangsorában. 1967-ben és 1968-ban Broadlay a BMW-vel dolgozott együtt, később a Ford, a  Hart, a Lamborghini és a Ferrari volt a motorpartnere. 1997-ben tette az utolsó kísérleteit az akkor már jóval 60 év felett járó Broadlay. A Vincenzo Sospiri  és Ricardo Rosset vezette két Lola-Ford T97/30 modell azonban a melburne-i idénynyitón 11 másodperccel bizonyult lomhábbnak, mint a pole-helyzetből induló Williams-Renault. Ezen nincs mit csodálkozni:  időhiány miatt az új versenygépeknél még  a szélcsatornás teszteket sem végezték el. Ennek következtében a Lola csődöt jelentett, és a márkából 149 győzelem nélküli futam után a tetemes adósság maradt.

 

A hatvanas évek

Rohamos fejlődés

A hatvanas években a Forma-1 versenyistállókban lázas technikai fejlesztés folyt, ekkor jelentek meg a Grand Pix-k történetében a legdrámaibb változások. A középre tett motorok, az első éa a hátsó szárnyak alkalmazása már önmagában meghatárpzta a versenyautók vadonatúj külalakját, ehez járult a kötelezővé tett biztonsági kengyel. Újszerü fékrendszereket kaptak az autók, lehetővé vált az elektronikus gyújtás és négykerék meghajtású versenyautót is építettek. A három gyártó cég: Goodyear, Firestone és Dunlop- versengése nyomán gyorsan fejlődött az abroncs gyártás technikája is.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.